– avagy lehet-e felnőtt korban is tanulni?

„Már nem fog úgy az agyam, mint régen…!” Több, 40+ korosztályhoz tartozó ügyfelem indokolta így, hogy miért nem tanul valami könnyen elsajátítható szakmát. Mások az idő vagy a pénz hiányára panaszkodtak, mások a családi kötelezettségeikre. Megint mások az egész napi robot végére annyi kimerülnek, hogy még a kedvenc tévésorozatukra sem képesek figyelni, pedig azoknak a története nem túl bonyolult.

Coachként hamar megtapasztaltam, csak veszíthetek, ha beszállok az ilyen „Miért nem? Hát igen, de…! játszmába. Akárhány kérdést teszek is fel, hogy „Miért nem?”, mindig lesz rá egy „Hát igen, de” típusú válasz. Annak ellenére, hogy a felnőttkori, avagy az élethosszig tartó tanulás 30-40 éve talán még elhatározás kérdése volt, az utóbbi 10-20 évben és persze napjainkban sem az már. Nem kívánságműsor, hogy akarja-e valaki tovább képezni magát a szakmájában, vagy meglett családapa/családanyaként visszaül az iskolapadba, esetleg otthon, a számítógépen tanul új szakmát.

Ma már a technológia és a jogszabályok változásai miatt átlagosan ötévente szinte minden tudás elavul részben vagy teljes egészében. Olykor egész szakmák szűnnek meg ennyi idő alatt. Nemigen van olyan hivatás, amelynek a művelőinek ne kellene folyamatosan tanulniuk, továbbképezni magukat. Más kérdés, hogy ki mikor döbben rá erre. És ha már rádöbbent, kifogásokat keres vagy belevág?

Munka, gyereknevelés, otthoni teendők mellett nincs időm tanulni!

Ez talán a leggyakoribb felnőttkori kifogás. De vajon igaz? Az emberek többsége a legfontosabb egy-két teendőjére fókuszál, jellemzően azokra, amiket adott időben kell elvégezni. Időben be kell érni a munkahelyre és ott többé-kevésbé fix időt kell eltölteni. Előtte és utána iskolába, tanfolyamra, szakkörre, edzésre kell vinni a gyereket és meg kell ejteni a napi bevásárlást is.

De mivel töltik az időt ezek után? Sokaknál ezek után már inkább csak a tévé és/vagy az internet tölti ki az időt a pizsamaosztásig. Amikor coaching üléseken ügyfeleimmel áttekintjük a napi teendőiket és a ténylegesen azokra fordított időt, olykor több órás lyukakat találunk. Semmittevéssel töltött órákat. És ez esetben a semmittevés még csak nem is céltalan internetezést, vicces videók nézését vagy hasonlókat jelent. Többnyire az ügyfeleim sem voltak képesek rekonstruálni, hogy abban a félórában, órában mit csinálhattak.

Pedig ezek a holtidők sok mindenre felhasználhatók, ha azonosítják őket és előre beterveznek a helyükre valami hasznos dolgot. Egyik ügyfelem például a gyerekeivel együtt tanul. A srácainak minden nap kötelező otthon legalább egy-két órát tanulniuk, és olyankor tanul ő is.

Azt mondta, ezzel két legyet ütött egy csapásra. Gyermekei egyetlen tanéve alatt sikerült három OKJ-s szakmát szereznie, munka mellett. Másrészt a srácok sem ágálhatnak a tanulás ellen, ha már az apa is tanul. Az már csak hab volt a tortán, hogy közben sok apró tanulási trükköt lesett el a gyerekeitől, azok pedig – eleinte nyilvánvalóan a bosszantása szándékával, később azonban mindinkább őszinte kíváncsisággal – kérdezgették őt, hogy mi miért van úgy. Sok mindent akkor értett és tanult meg igazán, amikor elmagyarázta a gyerekeinek.

Új időgazdálkodásának köszönhetően nemcsak szakmákat tanult, és nemcsak a gyerekei lettek jobb tanulók. Kiderült, hogy sok házkörüli muszáj feladatra fele annyi idő is elég, mint amennyit korábban fordított rá.

Nem fog már az én agyam úgy, mint fiatal koromban!

Egy másik közkeletű hárító kifogás, az „Öreg kutya nem tanul már új kunsztokat” kifogástárból. (Megjegyzem, kutyakiképző ismerősem szerint a kutyák idős korukban is gyorsan tanulnak, kifejezetten szeretnek tanulni.)

Biztosan lesz néhány fejfájós napja annak, aki sok évi kihagyás után vesz újra tankönyvet a kezébe. Idővel azonban tapasztalni fogja, hogy az agya nagyon is fog még. Nem ugyanolyan könnyen és gyorsan, mint régen, hanem másképpen. Néhány hét rendszeres tanulás is elég ahhoz, hogy valaki visszanyerje az elveszettnek hitt tanulási képességét, idősebb korban is. Érdemes az interneten garmadával kínált ingyenes vagy olcsó tanfolyamokon tréningezni előzőleg. Fontos azonban, hogy olyasmibe vágjon bele a felnőtt, amit tényleg érdekli.

Alig van olyan tudás, aminek ne lenne ingyenesen hozzáférhető verziója az interneten. Olykor annyi tudás is pont elég, ami az ingyenes anyagokban található. Ha mégsem, akkor kell továbblépni. Pár ezer forintostól a több százezresig számtalan féle-fajta tananyag elérhető már a világhálón. Minősített képzőhelyek is kínálnak online vagy e-learning tanfolyamokat államilag elismert felnőttképzés keretében is.

Nem értek én ezekhez a digitális cuccokhoz!

Pár éve hatalmas botrány volt kialakulóban, amikor elrendelték, hogy a kamionsofőröknek is táblagépeken kell vizsgázniuk. „Öregek ők már ehhez”, „nem az ő kezüknek valók az érzékeny kütyük”, mondogatták a tiltakozók. Amikor egy tucatnyi kamionossal próbavizsgát tettek, kiderült:  Mind használ a kocsijában két-három táblagépet, jóval kisebbeket azoknál, amelyeken vizsgázniuk kellett.

A hagyományos vizsgával ellentétben a táblagép jelezte, ha egy nehezebbnek ítélt kérdést a végére hagytak, így nem feledkezhettek meg róla. Nem mellesleg a táblagép könnyebben olvasható volt, mint a papír alapú, mert aki akarta felnagyíthatta a betűket. Miután kipróbálták a „nem az ő kezüknek való rendszert”, a botrány elmaradt.

Ha szívesen olvasna még több érdekes és hasznos tartalmakat a coaching, a munka világáról, a felnőttképzésről, az önfejlesztésről  és a karrierváltásról, iratkozzon fel hírlevelemre az oldal alján!