Negyven felett sokan felteszik a kérdést coaching üléseken és baráti beszélgetéseken egyaránt: Te hányszor használtad az érettségi óta a Pitagorasz-tételt? Hányszor deriváltál és hány több ismeretlenes egyenletet kellett megoldanod? Bevallom nem emlékszem rá, de aligha lenne szükségem mindkét kezemre, hogy összeszámoljam.
Nem áll szándékomban az oktatást kritizálni. Nem is célom. Részben, mert nem értek hozzá, részben, mert nem tudom annak idején mit miért kellett tanulnunk. Szeretném remélni azonban, hogy ma már megtanítják a gyerekeket az általános iskolában arra, amire minket nem: Tanulni!
Tanuljunk tanulni! – tanulási technikák
Ismereteket elsajátítatni, tan- és szakkönyveket feldolgozni, kinyerni belőlük a lehető legtöbb információt, úgy, hogy azokat azonnal hasznosíthassák a tanulmányaikban, később a munkájukban.
A tanulás képessége, a különböző tanulási technikák ismerete nélkül hiábavaló élethosszig tartó tanulásról beszélni. Aki nem tanul meg önállóan tanulni, élete végéig kiszolgáltatott lesz a munkaerőpiac és a munkáltatók kénye-kedvének, és behozhatatlan hátránnyal indul a jól fizető munkahelyekért folyó versenyben.
Korábban írtam arról, hogy 40 felett sokan felteszik a kérdést: Az én koromban tanulni? És sorolják a kifogásokat, az elfoglaltságaikat, amik miatt amúgy se tudnának leülni tanulni, ráadásul ma már nem úgy fog az agyuk sem, mint régen.
Ez a legnagyobb átverés, amivel nemcsak a 40 felettiek szédítik – a leginkább önmagukat. „Én már nem vagyok képes erre, meg arra”, mondják, miközben napok alatt tanulják meg kezelni a legújabb okostelefonokat, okos eszközöket, az autójuk navigációját, a gyereknek vásárolt xboxot és mindent, amit valamiért fontosnak tartanak. Az is egyfajta tanulás.
Azonban, amikor a tanulás kerül szóba, a legtöbbeknek az iskolai éveik jutnak az eszükbe. Az, ahogy ott és akkor kellett tanulniuk. Azonban felnőttkorban már elég ismerete van az embernek ahhoz, hogy szelektáljon, különösen, ha a tudásért és nem csak a vizsga kedvéért tanul. (Bár a legtöbb felnőttképzés is vizsgával zárul, a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a tesztek és bemutatók tényleg azt mérik, hogy a vizsgázó érti-e és képes lesz-e alkalmazni a tanultakat, nem azt, hogy bemagolt-e mindent, ami a tanárai szerint fontos.)
Jó hír, hogy ma már az interneten a „tanulási technikák”, „tanulási módszerek” „felnőtteknek” kulcsszavakra több tucat oldalt dob fel a Google, amelyek anyagaiból megtanulhatók a hatékony felnőttkori tanulás fogásai. Megjegyzem, nemcsak a felnőttek számára lehet hasznosak a rajtuk elérhető tudás.
Ezeket az oldalakat dobta fel a Google arra a három szóra, hogy „tanulási” „technikák” „felnőtteknek”. Vannak köztük csali oldalak, amelyeket azért tettek közzé, hogy az érdeklődőket vásárlásra csábítsák az oldal készítőjénél. De szép számmal találni már-már tankönyvi igényességű oldalakat is, amelyek úgynevezett instant tudást adnak: Minimális magyarázattal közlik, hogy mit hogyan kell csinálnia és nem merülnek el sem a részletekben, sem abban, hogy mi miért van úgy.
Ma már számtalan tanulási, tanítási technika verseng a tanulni vágyók (kényszerülők) figyelméért. Érdemes többet végignézni, kipróbálni, és alkalmasint azt választani, ami a tanulónak a legjobb. A felnőttképzésben a tanár már nem írja elő, hogy hogyan tanuljanak a „diákok”. Mindenki úgy dolgozza fel az anyagot, ahogy jónak tartja. A lényeg, hogy a képzés végén tudja, amit kell. És ne csak a tesztkérdésekre adandó helyes válaszokat, hanem legyen képes a gyakorlatban alkalmazni is a megszerzett új ismereteket.
Ha szívesen olvasna még több érdekes és hasznos tartalmakat a coaching, a munka világáról, a felnőttképzésről, az önfejlesztésről és a karrierváltásról, iratkozzon fel hírlevelemre az oldal alján!
