Száz emberből legfeljebb 10 tart ki az új évi fogadalma mellett néhány hónapnál hosszabb ideig. Vagy még annyian sem. Felmérések szerint legtöbben már az új esztendő első heteiben feladják! A többség pár napig áltatja magát: „Ha majd visszatér az élet az ünnepek előtti kerékvágásba…”, elkezdenek edzeni, fogyókúrázni, új szakmát tanulni, munkahelyet keresni, ismerkedni… Majd eltelik néhány hét anélkül, és jön az „Á, ebből az idén már úgy sem lesz semmi” felismerés, és a fogadalom végleg süllyesztőbe kerül. Talán majd jövőre.
Nem véletlen, hogy a legtöbb újévi fogadalom bukásra van ítélve. Sokan eleve csak azért tesznek fogadalmat, mert ez a szokás és nem akarnak kilógnia a sorból. Egy percig sem gondolják azonban komolyan, amit megfogadnak. „Úgysem fog sikerülni, tavaly, meg tavaly előtt sem sikerült”.
De miért nem teljesülnek az újévi fogadalmak?
Tipikus (nemcsak) újévi fogadalom, hogy jövőre „lefogyok, leszokom a dohányzásról, az italról, edzőterembe járok és/vagy futni fogok.” Még akik komolyan is gondolják a fogadalmukat, ők sem mind veszik figyelembe, hogy mivel jár, ha a jövőben fogyni, nem dohányozni, nem inni, és edzőterembe járni akarnak!
Miről mondanak le majd a fogadalmukat teljesítéséért? Hogyan alakítják át az étkezési szokásaikat a fogyásuk érdekében? Hogyan állnak ellen a megszokott ételek utáni sóvárgásnak? Mikor mennek edzőterembe vagy futni? Mit mondanak a barátoknak, akikkel hétvégente megittak egy-két vagy több italt, miért nem isznak, dohányoznak velük és főleg, hogyan állnak ellen annak, ha azok mégis kínálgatják, hívogatják őket?
Ezekre a kérdésekre már a fogadalomtételkor tudni kellene a választ. Ellenkező esetben az első kihívások – de jó lenne egy sör/hamburger/csoki torta – a fogadalom bukását okozhatja. Aki valaha is fogyózott, tudja mekkora tévedés, hogy „ez az egy sör/hamburger/csoki torta még nem teszi tönkre a diétámat”. Legalábbis a mérlegek ezt mutatják. Egyetlen eszem-iszom egy heti diéta/edzés eredményét küldheti a kukába.
És még valami, amire oda kell figyelni, ha fogadalmat teszel!
„De jó lenne leadni 5-10-20 kilót!” „De jó lenne lefutni a maratont!” „De jó lenne, ha lenne egy új szakmám, ami jobban fizet a mostaninál!” És így tovább. Sokan ennél nem is jutnak tovább. Nem készítenek tervet arra, miképpen teljesítik újévi fogadalmaikat vagy irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben.
Leadni 30 kilót a strandszezon kezdetére műtét nélkül? Fél év alatt megtanulni németül? Új szakmát tanulni márciusra? Ezek még akkor is a lehetetlen vállalások közé sorolandók, ha biztosak lehetünk abban – az interneten biztosan találni példát rá – hogy ez valakinek sikerült. Vagy legalábbis valaki hallott ilyen esetről…
Még akár igazuk is lehet! Ha van ideje az embernek naponta (akár többször is) edzeni, és pénze a speciális étrendre, és a szervezete is kibírja, lehet tempósabban is fogyni az orvosilag ajánlott heti egy-két kilónál!
Mikor működhetnek az újévi fogadalmak?
Mindenekelőtt: Nem kell újévig várni annak, akik változtatni akar az életén. Ám ahhoz, hogy esélyünk legyen vágyaink beteljesítésére, fontos pontosan megfogalmazni, mit akarunk elérni valójában. Csak reális, saját lehetőségeinkhez igazított célokat szabad kitűzni! Ami valakinek – az ő élethelyeztében, az ő lehetőségei és motivációja mellett – sikerült, nem biztos, hogy másnak is működik!
Ha a cél elérése hónapokig tarthat, érdemes részcélokat kitűzni, pontosan leírni, hogy egy, két vagy három hónap múlva hol kell tartanunk! A célnak és a részcélnak is reálisnak és mérhetőnek kell lennie. Az, hogy „Jövőre lefogyok”, nem cél, még ígéretnek is karcsú. Így a tíz dekás fogyás is sikernek számítana.
Miben segíthetek?
Coaching üléseken több ügyfelemmel végigmentük már a célkitűzés-programalkotás útján. Azt tapasztaltam, hogy az elérni kívánt cél pontos megfogalmazása olykor több időt és figyelmet igényel, mint később az eléréséhez szükséges program megalkotása. Ezek nélkül azonban a „cél” valójában csak vágyálom, ami az első nehézségek hatására szertefoszlik.
Ha nem működtek eddig a fogadalmaid, ha változtatni kívánsz az életeden, és úgy érzed, jól jönne ehhez egy segítség, keress meg és mondd/írd meg.
További cikkek:
Amit az iskolában nem tanítottak meg, pedig hasznos lett volna
Negyven felett sokan felteszik a kérdést coaching üléseken és baráti beszélgetéseken egyaránt: Te hányszor használtad az érettségi óta a Pitagorasz-tételt? Hányszor deriváltál és hány több ismeretlenes egyenletet kellett megoldanod? Bevallom nem emlékszem rá, de aligha lenne szükségem mindkét kezemre, hogy összeszámoljam.
Tanulási technikákról mesélek a cikkben.
„Öreg kutyának már nem lehet új trükköket tanítani” – szerencséjükre ezt a mondást a kutyák nem ismerik
„Már nem fog úgy az agyam, mint régen…!” Több, 40+ korosztályhoz tartozó ügyfelem indokolta így, hogy miért nem tanul valami könnyen elsajátítható szakmát. Mások az idő vagy a pénz hiányára panaszkodtak, má-sok a családi kötelezettségeikre. Megint mások az egész napi robot végére annyi kimerülnek, hogy még a kedvenc tévésorozatukra sem képesek figyelni, pedig azoknak a története nem túl bonyolult.
Sosem késő felállni és elkezdeni valami merőben újat! (II.)
Az én koromban már…
Az én koromban már…
40 körül és afelett alighanem mindenki találkozott már azzal, amikor őszinte kíváncsisággal megkérdezte ba-rátjától, ismerősétől, rokonától: Annyi jó ötleted van, miért nem vágsz bele valami újba…?, még a mondat befejezése előtt jött az elutasítás: – Az én koromban már ez nem megy…
Neked menne újat elkezdeni?
Sosem késő felállni és elkezdeni valami merőben újat! (I.)
– Új szakmát tanulni az én koromban? Megőrültél?
Egy régi barátom förmedt rám így beszélgetés közben, amikor rákérdeztem: Ha annyira tele van a hócipője a munkahelyével, az egész szakmával is, miért nem fog valami másba. Azt mondta, máshoz nem ért. Jelenlegi szakmájában még képes lépést tartani a korral, de új szakmát ő már nem tanul. Az ő korában már abból kell főzni, ami van. Nincs idő új szakmát tanulni, új karriert építeni.
Valóban késő valami újba kezdeni?
Hogyan segíthet a coach abban, hogy „legyen több pénzem”?
Legalább egyszer élete során mindenki átélte már azt az érzést, hogy pontosan tudta, adott helyzetben mit kellene tennie, de valahogy mégsem sikerült. Maga sem értette miért, kétségei támadtak: „Vajon képes vagyok én erre?” „Biztos, hogy így kell ezt csinálni?”
Hogyan segít a coach elérni a céljainkat?
